Messzi tájakon úgy tartják, hogy a tükörben saját szellemünk tekint vissza ránk. A “nem mosódott el a sminkem” és a “hajam még mindig tart”-on túl, minden felület, amely visszatükrözi a valóságot, lehetőséget ad számunka, hogy szembesülhessünk saját szellemünkkel. Hátat fordítva magunknak megvizsgálhatjuk a gerincünket; a mai nap után is egyenes maradt? Vagy már elkezdett görbülni, ahogy fejet hajtottunk a mindennapok őrlő malma előtt? Minden felület, amely bár hazugan, de visszatükrözi a valóságot, lehetőséget ad számunkra, hogy érjen bármi, kihúzzuk magunkat, és méltósággal viseljük sorsunkat, és a tényt, hogy egyszer minden smink elmosódik, és hogy hajunk sosem tart örökké.
héner
